Az új év köszöntése

A szérűs dombokon, hol a szél végtelen akarata a hatalom,
a téli homályban ott fenn, magason a zászló vígan kavarog.
De csak gondolom, mert a sötét át nem enged egyetlen alakot;
tudatommal hitemben, a hangokkal – mint vakon vagyok.
Körülötte kicsik és nagyok, kéz a kézben – mint a táncosok
kapaszkodunk, egymásba, hogy elkapjuk a dallamot.
Mit a szél felkapott, és elhozott éjfélkor a templomtoronyból,
jelezve, az elmúlt tegnapot, vele az évet, mi elkopott.
Szorosabbra fonom Veled a karom, hogy így érjük el a holnapot,
mi az új évnek hitében ragyog. Isten álld meg ezt a napot,
bennem a reményt, hogy lehetünk még boldogok!
Még úgy is, hogy én ezért tenni is kész vagyok.