Új nap virrad!

(Magor születésére)

A virradat készületlenségéből tekintek Rád.
Mikor még reményem az egyedüli hálóruhám.
Mert akarlak, és bátorítom a félhomályban magam,
olyannak, ki e nappal Veled lesz gazdagabb!

Esélytelen nekem a reménytelenség,
mikor vágyódni engedsz a szeretetedre,
mikor féktelen szívóssággal közelít a reggel,
s Te benne. Csábít a felhőtlen részegség.

Halkan, tétován motoszkálsz a ködben,
engeded, hogy megszülessél bennem.
Szerényen küzdesz, hogy értesd: nem vagy talán!
A mindenség az úton neszezve poroszkál.

És lám, a reggel, a korai, itt van már!
Készületlenül, álmosan, a készületre inspirál.
Rám kiáltasz: a szelíden terített asztal vár!
Ott keleten vígan kell már a napsugár.

A próbaházasságról és az együttélésről:

Ha nincs elkötelezettség, akkor mit akarnak kipróbálni; de ha van elkötelezettség, akkor mit kell kipróbálni?

Krisztus a Király

Méltósággal előttem áll
- méltósága, hogy nem urizál.
De van, még valami más,
mi felkelti a világ ámulatát!

A hatalma, egészen más!
Nem kísérti hatalomvágy,
áldozatot senkitől nem vár,
sőt, a hatalomnak aláveti magát!

Erejét nem féli senki más,
csak az, ki megalázza magát,
aki orránál távolabbra lát;
az ember, aki hozzá méri magát.

Ember nem tett fejére koronát,
önként adta oda szolgálatát,
nem lelte még senki diktátumát,
szavain áll mégis a törvényhozás!

Országát nem védi határ,
sem gyilkos fegyver arzenál.
Serege négyszólamú kórusban
zengi a szeretet himnuszát.

Kényszerűen vállalta a halált,
de hatalma lett a feltámadás,
népének így nem kell új király,
eljön Ő újra, mikor jönnie muszáj!

Akkor magához vonja, mi neki jár,
megítéli mind azt, mi ítéletre vár,
de nem, mert uralmát éhezné talán,
csak mert tiszteli Atyjának igazát.

Találkozás

A létezés elemi találkozás:
hol a hang, a szem, és a száj
dolga, átlényegült imádkozás.
Valójában a szív dominál,
az időben egymásra talál,
az érzés adja a dominanciát,
mi nem érzelem, nem vágy,
Benne valamire rátalál.
(Olyan, mint a napsugár,
mi melegít, hevít, impulzál,
a másiknak mind ez simogatás,
és kéretlenül vele jól érzi magát.)
Mindketten érzik a harmóniát!
Egyik a másikkal nem rivalizál.
S a kettő, a vágy síkja fölött
puritán tetszésre talál.

Múlt éltető ereje

Fájón énekel a küzdelem,
de egy percig sem csüggeteg,
mert élni, élni akar a győzelem,
mely ünnepelni született.

Ünnep az már az elején,
mikor még verejtékben méri erejét,
s tán a halálban nyeri el érdemét,
mit meghamisít az emlékezés.

Csak az érti, aki benne él,
ki oly könnyen adja érte életét,
mert a hit neki többet ér,
mint a vér, mi ereibe már úgyse fér.

Nyugtalanítson az a szenvedés,
- akár győzött az, akár elvetélt -,
mi jobbá akarja tenni nemzetét,
megvédve népének Istenét!

Ma este a temetőben

Lassú lépteim visznek domb tetejére,
honnan tekintetem eltűnik a fekete éjben.
Letekintve a föld összegyűlt sűrűjére,

a sötétben messze kúszó fények.

Benne állok, eltakar sötétségem.
Itt pislákoltok mind, kik szívemben égtek,
kikről – nélkületek – éveim mesélnek;
ámulva nézem e tülekedő békességet.

Lassan számba veszem, egyesével,
balról jobbra - mindegyiket a nevével.
Mert én most is neveden neveznélek;
én az élő, ki a holtakkal beszélek.

Mert, hogy lenne nélkületek büszkeségem,
és mit érne parányi tisztességem,
ha eltagadnám múltam, amiben éltek;
sőt, kezem nyújtom: bocsássatok meg, kérem!

Hol az én mennyországom?

Hova mindörökre vágyom, az a mennyországom.
Ott, ahol a pénz nem ad bátorságot,
a szavaknál többet ér mosolygásom,
mindenkit ismerhetek, és mindenki barátom.
Ott, hol létemmel senkit sem bántok,
ölelésem nem vonja magára kárhozásom,
szerető pillantásom nem lesz árulásom.
Ott, ahol az idő semmiben sem korlátoz,
feltörő érzelmet semmi nem gátol,
érthetetlenné válnak az érthető gátlások.
Ott, ahol szerelem minden párolgásom,
olyan a szerelem, mit most csak vágyok,
nem vonják kétségbe az érdekazonosságot.
Ott, ahol nem kóros, de kortalanok az álmok,
és nem kell tartani önző viszálykodástól,
szerepekben nem fulladnak ki pártfogások.
Ott, hol beteljesülnek a vágyott találkozások,
de a test gyönyöre már nem korbácsol,
mert hiányában élem meg az igazságot.
Ott van az én vágyott mennyországom,
hol ott vagy velem, és még azon mások,
kikből már egyre több a hiányom.