2011. január 8., szombat

Átvettük az EU elnökséget

Nem az ünnepség esetlensége, inkább Orbán Viktor beszéde az, ami figyelemre méltó! Nemzetként ebből kellene magunkra vonatkoztatni dolgokat. Szellemiségét, a jóra való készséget, hajlandóságot, az emberi megújulás készségét, természetességet, egyszerűséget ...


szólj hozzá: Átvettük az EU elnökséget

2011. január 6., csütörtök

Méltatlan a szó, ha megmarad a szavak szintjén!


Az önmagában lévő szó, lehet akár még vigasztaló, áldó, vagy bántó, megbotránkoztató, udvarló, mulattató, hízelgő, kihívó, fukarkodó, pajkos, modortalanul elutasító, sőt: simogatóan dallamos. De, ha közvetlen, akkor elszáll, mulandó, ahogy az emlékezet is elhaló. Így mára, mikor a média számtalan módja elfogadott, lehet már hivatkozó: írottan – papíron, blogon; hangzón, sőt képpel – bármi más módon, mi memóriában elrakható; és értelme kutatható, sőt az idő tengelyén forgatható! Így lesz a gondolat értéket hordozó. De, ami érték, még pénzre sem mindig váltható. Értékké ott válik, ahol van rá befogadó; elnyelő, kóstolgató, tovább gondoló, foltozgató, vagy csupán hanghordozó.
Elmondható: mára minden szó súlyt kapott! Mégis a közbeszéd nem elfogadott, közhely, értéktelen lom. Ez következtetés abból, amit az ember önmagáról megfogalmazott, szavak mögötti kijelentő mód! Tiszteletlen, semmit nem mond. Pedig mondhatna, hogy ne csak az öltöny legyen, mi látható.
Mindennek okot kívülállóként most itt megfogalmazok: ami szomorúan hat, akkor is, ha nem akarom, és deprimál; mindennek ellenére vállalom, ezért leírom, hogy nyomot hagyjon a szó, és talán önvizsgálatra is jó!
Szóval, alapvetően fegyelmezetlen a szó, mert megelőzi a gondolatot, mely vizsgál, megítél, bírál, és csak az után szól. A másik, hogy az ész miért hagyja ki a vizsgálatot? Mert nincs készletében olyan érv, amihez fogható. Értelem – érték - erkölcs – morál – motiváció; az Ember összekuszált birodalom, melyben nincs legfelül a hierarchikus hatalom, mely minden helyzetben uralkodó, kinek kezében van a végrehajtó hatalom, és a cselekvő szó! Hatalom híján így, önmagát értékeli le a mulandó. Sajnálatos, de ez által lesz mulandó, kire utókor sem veszi a fáradtságot, hogy utaljon! Ebben a maszlagban már az is mulattató, hogy az húzza mindennek hasznát, ki haszontalanul együgyű felfuvalkodott. Diktátorok születnek így, de egy sem lesz a másiknál nagyobb, mert annyian vannak, kik olyan hatalmasok, hogy egymás zsebéből énekelik ki a vagyont. Ők alkotnak egy értéktelen kupacot, kik között a szó egészen új fogalom. Közöttük az imádság káromkodó, és kötőszavaikban egymás között osszák le a lapot!
De, hála Istennek, hogy nem minden körben ez az elfogadott! Vannak, kikben értéken felüli a sors. Akik szilárdan állnak – nem általuk lerakott – alapon! Bár nem ismerik a holnapot, mégis tisztelik, rá adják a szavazatot, a mához nem köti őket semmilyen fogadalom. Úgy élnek, mint akik csak átutazók: mosolyognak, halk szavúak, és mindegyik válogatós. Megrágják szavaikat, inkább egyenes, mint mutatós, de vissza, vagy kétségbe sem vonható. Ráadásul szavuk a tetteikre mutató, és arról visszautaló. Bennük lettek a fent állított szavaim igazolhatók, hogy a szó mára súlyt kapott! Bár, érdekes, hogy róluk ez korábban is el volt mondható!
Végül is, akkor az ami megállapítható, hogy a szó örök, csak az érték az mi mulandó, mit az Ember felél pazarlón, másnak kárára, és ez, mára már nemzetközileg is elfogadható!

2011. január 4., kedd

Szent Bernát


Ritmusa az isteni szeretetről (részlet)

A szeretet sír és óhajt;
a szeretet kér és sóhajt;
sóhajjal táplálkozik,
A szeretet hogyha sem könny,
sem sóhaj, mélyéből nem jön,
nem is égő, igazi.

A szeretet szenvedni vágy.
Teher néki ez a világ;
unalom maga a fény.
Várakozva még növekszik;
messzeségek nem csüggesztik;
nem fogy, hanem jobban él.

A szeretet fut lihegve;
sohse lankad futó-kedve;
egyre, egyre sebesebb,
mégis későn ér, úgy érzi,
mert mindig késő elérni,
ami után úgy eped!

S oly nagy a szeretet lángja
és az égést úgy kívánja,
hogy kihunyni sohse fog;
semmi zápor el nem oltja
s a folyóvíz el nem fojtja:
mindig csak jobban lobog!

S ez a láng maga az élet:
másra nem lehet szükséged!
Ami jó még van egyéb,
nélküle mind nem ér semmit!
Mind elolvad és elomlik!
Mind csak tűnő semmiség...

2011. január 2., vasárnap

Újévi harsona

Gal 4,4-7

Ki áldott, s áldásába fontan
derűs hajlandóságot áraszt,
már az örökség reményéről
nem csak álmodozhat!

Fia lelkét viselni, áradatban,
szívében hordva a jövendőt,
minek méltóságát bírni kell,
őrként büszkén, hűn, erővel!


2010. december 25., szombat

Ilyenkor, Karácsony idején

Naszádos József
A jászol felirata

Honnan jöttél? Megérkeztél!
Ne hagyd, hogy megtévesszen,
mit érzékeiddel bírtál utadon,
mi csupán testiséged mirtusza!

De nyugtasson meg: csak átmenet;
az érkezés és távozás között.
Viseld el e kort türelmesen,
ahogy benned is az értetlenség.

A zsibongó káosz hadonászása,
ugye? Miből kikapni foszlányokat,
hogy azt hidd, megkapaszkodhatsz.
Humoros együgyűség!

Hogy bírhatna el, mit tákol értetlenség?
Az addig volt elég, míg lábra nem álltál,
most már magadra maradtál.
Akire kell, hogy rátaláljál!

Aki mellett Ő ott áll,
kibe – ha megrogy lábad – kapaszkodjál.
Csak vedd észre, nélküle
sorsod vesztes magányát!

AVE MARIA -Placido Domingo & Michael Bolton - Nana Mouskouri