Angyalok könnyei hullottak az éjjel, mit harmatcseppekben gyűjtöttem a réten. Elhoztam Hozzád, szenteljen meg téged, hogy még szebben illatozzál Isten kertjében!
Bennem a Lét, nem vagyok magam. Ez felelősségem, önmagam és a világ iránt, melyben vendég vagyok, és vendéglátó is egyben. Mi több ennél, hogy tudattal bírhatok: igent mondhatok és nemet, s mi e kettő között van, azzal óvatos legyek.
A megfontolt, bölcs, teremtő szeretet nem az enyém, de a hit és a remény az, mi által életemet Neki elkötelezhetem! Nem kell több, ennyi legyen elég, melyhez hálával, féltőn hű lehetek. Megköszönve, hogy részem lehet Benne, és művelhetem!