tényleg festett kép

Böjti kép

Az első kép

A boldogság képe

Keresztény társadalmat építünk

Nekünk Keresztényeknek, ebben a világban egy új, egy más társadalmat hivatásunk építeni. Annak az új társadalomnak, az e világi társadalmak eszközei, elméletei és logikája abszolút idegen. Mert abban a társadalomban az egyén értéke, a vagyon fogalma, az ország fogalma, a Haza fogalma, a tulajdonlás, de a hatalom is egészen mást jelent.

Az e világi társadalmak ember központú társadalmak, de ez az emberközpontúság sem jelent hierarchiát, vagy demokratizmust; egyértelmű és mindenki számára objektív rendszerelméletet, sőt, pontosan mindenki számára egy elvonatkoztatott, szubjektív jelentéssel bíró helyzet, melyet mindenki szabadon, és szabadosan értelmezhet, minősíthet – és ami a legnagyobb baj, hogy alkalmazhat. Ami azért lehet így, mert ideológiák mentén szabályozott, abból az okból eredően, hogy a társadalmak között, és társadalmakon belül sincs értékekben megegyezés, ami azért sincs, mert eleve az egyes csoportok érdeke is ezt motiválja, hogy ne legyen érték és érdekazonosság.

A Kereszténység által meghirdetett új társadalomban az ember egy büszke tudatos lény, aki azonban tudja, hogy Isten teremtménye, ki hasonlatosságára teremtette őt, de büszkesége nem önmagában van, hanem abban, hogy az Isten teljes elkötelezettséggel felel érte, gondja van rá! Vagyis Isten országának társadalmához tartozni azt jelenti, hogy az a társadalom Isten központú, Ő törődik velem, én igyekszem megfelelni Neki, és nem önmagamnak, mert azzal önmagamat közösítem ki abból a társadalomból, mely gondoskodik rólam. És, e gondoskodás elvesztése azt jelenti, hogy elveszítem azt a közeget, melyben szeretve vagyok, mely biztonságom, és folyamatos biztonságom, hova tovább, perspektívája van, mely túlmutat, sőt értelmet ad, e jelenlegi életnek, és abban minden döntésnek. Amit így is mondhatunk, hogy „gyógyítja és felemeli az emberi személy méltóságát”[1]. Az Isten központú Ember megteheti, hogy önmaga minőségi értékéről értekezzen, hiszen van kihez mérnie magát, hiszen ismeri Istent, kinek létezése ad az Ember számára nem csak történelmi viszonylatot, de eszkatológia, erkölcsi, teológiai viszonylatot is, mely értékelvűségének feltételt ad.

Mondhatnák, kik e gondolataimmal vitatkozni akarnak, hogy ha így van, akkor e társadalmi keretekben mit keres, ki Kereszténynek vallja magát? Erre a kérdésre is a történelmi Jézus az, aki megadta a választ, Jézus személyében Isten lett emberré! Nos, egész új értelmet kapott az a kérdés, hogy a Keresztény ember mit keres itt, ebben a világban - ahogy mondtam a logika egészen más. Ahogy másképpen értékelünk mi magunk is bármit, ha békaperspektívából szemléljük, és nem emberi természetünkből. De mert hisszük, hogy a teremtett világ legfelső szintjén helyezkedik el az ember, de mégis teremtmény, ki merjük jelenteni, hogy emberi méltóságunk „megerősíti az emberi társadalom kötelékeit, mélyebb értelemmel és jelentőséggel ruházza fel az emberek mindennapi tevékenységét”[2]. „Így a földi fejlődésnek, „jóllehet világosan meg kell különböztetni Krisztus Országának növekedésétől, mégis nagy a jelentősége Isten Országa szempontjából, amennyiben hozzájárul a társadalom jobb rendjének létrehozásához”[3]. Mert el kell mondanunk, hogy Isten nem egyes emberek Istene, Jézus nem egyes emberek számára megváltó! Isten az egész világot egy céllal, és teljes összhangban teremtette, egyetlen emberiségért, aki nem személyválogató! Jézus megváltó szándéka mindenkihez szól, személyesen, a világon élt, élő, és második eljöveteléig megszületendő minden emberhez egyformán meghívást közvetít! Mi, akik ezt tudjuk, kötelességünk, hogy hírül adjuk azoknak, akik ezt még nem tudják.

De nem is biztos, hogy erről akartam beszélni. Hanem egy olyan civil összefogásról, melyben a tudás önmagában való istenítését felcserélendő, a hitben megismert Istennel teremtünk tudást, tudatot, Nemzetet, mit valahol, útközben elveszítettünk. Amihez ott, ahol kell, és lehet, hozzárendeljük a történelmi múltunkat, ami hitünkben megerősítést jelenthet; amihez ott, ahol lehet, és képesek vagyunk, hozzárendeljük Nemzetünk kultúráját, hogy történelmünket és kultúránkat elfogadni, becsülni, tisztelni, és értékén megőrizni, tovább vinni legyünk képesek. Mert a legfontosabb, és elsődleges értékünk a hitből teremtett tudás, melynek alappillére az Istentől nekünk ajándékozott, és mindent megelőző szeretete! Fel kell ismernünk, és fel kell ismertetnünk, hogy az Ember Isten nélkül elveszíti helyes értékítéletét, önazonosságát.[4]

---

[1] Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma (ETTK) 51. bekezdéséből idézve

[2] Uo. az idézet

[3] ETTK 54. bekezdéséből az idézet

[4] Utalás az ETTK 46. bekezdésére