A Szeplőtelen

Az Isten megteremtette az Embert, hogy neki adja a teremtett mindenséget, „hajtsátok uralmatok alá” – ajánlással. Teljes szabad kezet adva az Embernek, egyetlen feltétele volt: Isten hatalmát ne akarja bitorolni, elégedjen meg a teremtett világ feletti hatalommal, a nélkül, hogy a teremtő fölött akarna uralkodni! Mikor Isten látta, hogy a kapottal nem tud betelni az Ember, akkor szólítja: Ember, „hol vagy?” Hova keveredtél? Mit tettél?
„Mert kiválasztott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben.” (Ef 1,4) Amit az Ember nem értett meg, nem volt képes elfogadni. Ezért mikor eljött az idő, Isten újjá teremteni akarja az Embert. Kiválaszt egyet a bárányok közül, akit arra megfelelőnek talál, Máriát kelti a világba, oly tisztán, mint akkor, annak ideje előtt tette ezt Ádámmal, és Évával. Már nem bízik meg a férfiban, mert csalódott Ádámban, magára veszi az Atya felelősségét! Isten az új Ádám, aki az új Évát – Máriát ellátja aggódó, féltő, de óvó szavaival, most már többet mond, hogy Mária értse szándékát: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.” „Fiút szülsz”, „az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” (Lk 1,30-33). Micsoda hit, mekkora kegyelem volt Máriában, amelyet engedett, hogy beérjen – születésétől kezdve, a fogantatás elfogadásának napjáig (!) –, hogy ki tudja mondani végül, hogy „legyen nekem a te igéd szerint”. Bizonyosra veszem, hogy akkor, ott, Mária nem is értette, hogy milyen nagy dologról van szó, de hitte, hogy az Isten akarata jó, és neki erre, ezt kell válaszolnia.

A megváltásom ott kezdődött el, ahol Mária hite felszabadítja az Isten akaratát.

Amikor az Ember visszaadja szabadságát, vagyis rábízza szabadságát az Istenre: „legyen nekem a Te akaratod szerint”, akkor váltja ki útlevelét az Isten országába. Ki van ellenem, ha Isten van velem?

Micsoda erő szunnyad Mária igenjében! Az embert, akit elárverezett a gonosz, kiváltja Mária által az Isten, újra esélyt kap az Ember arra, hogy szabad legyen. Léte nincs már Ádámhoz bilincselve, mert eljön Jézus, aki azért jön, ’hogy megváltsa a világot’ (Jn 12,47), hogy ’tanúságot tegyen az igazságról’ (Jn 18,37). Egyértelművé tegye az Ember számára, hogy mi az, ami bűn, és mi az, ami jó! „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!” (Lk 12,49). Kiégetni belőlem a bűnt, ki ’hallgatok szavára’! (Jn 18, 37).