Szent Bernát

Ritmusa az isteni szeretetről (részlet)

A szeretet sír és óhajt;
a szeretet kér és sóhajt;
sóhajjal táplálkozik,
A szeretet hogyha sem könny,
sem sóhaj, mélyéből nem jön,
nem is égő, igazi.

A szeretet szenvedni vágy.
Teher néki ez a világ;
unalom maga a fény.
Várakozva még növekszik;
messzeségek nem csüggesztik;
nem fogy, hanem jobban él.

A szeretet fut lihegve;
sohse lankad futó-kedve;
egyre, egyre sebesebb,
mégis későn ér, úgy érzi,
mert mindig késő elérni,
ami után úgy eped!

S oly nagy a szeretet lángja
és az égést úgy kívánja,
hogy kihunyni sohse fog;
semmi zápor el nem oltja
s a folyóvíz el nem fojtja:
mindig csak jobban lobog!

S ez a láng maga az élet:
másra nem lehet szükséged!
Ami jó még van egyéb,
nélküle mind nem ér semmit!
Mind elolvad és elomlik!
Mind csak tűnő semmiség...