A lét és a valóság

Az emberi dimenziók között e két fogalom, nem egyező. Mert a lét, a létezés egy folyamatban lévő cselekvést jellemez, míg a valóság egy megtörtént pillanat állapotát fejezi ki. A valóság az élet szinonimája, mint egy történet, amely lezajlott, vagy éppen zajlik az időben.
A létezés időtlen. A létezésem a kezdetektől van, mely magában hordozza az eredetet, az igazságot, a hagyományt, mely tiszta és eredendő, még a teremtés előtti állapot, amelyet még nem érintett meg a bűn, a korrupció. Ami maga az Isten, akinek a gondolatában, szellemében létezünk bűn nélkül, csak a szeretetben. Az Isten szeretete nem az, ami hatalmas, erős, és elvárja a tiszteletet, de az, ami alázatos, tapintatos, feláldozó, „ahogy semminek útjában nem áll”. Még azt is elfogadja, hogy az embernek szabad akarata legyen! Nem követelődző, és nem igazságtalan, mert olyan igazság birtokában van, mely igazságot nem kell féltenie senkitől és semmitől. Az Isten által teremtett világ, képtelen felérni Istenhez, és ahhoz a tökéletességhez, melyben igazsága van. Ez a szeretet bizonyossága, amelyhez tartozni akarunk, amelyhez a tartozás minden vágyunk, és amit tévesen, de üdvösségnek nevezünk, és ami olyan közeget teremt, mely vágya az emberiségnek, tudva, hogy az az ideális élettér számára.
De annak a tudásnak hiányát szenvedi az ember, hogy Isten nélkül az ideális életteret megvalósítani képtelen!