Az egyén felelőssége a közösségében

Aki a Haza vezetésében minden reális alternatívát elutasít, az arról ad bizonyosságot, hogy képtelen a demokrácia lehetőségével élni. Mert az élet minden pillanata egy közösségben élő embert helyzetbe állítja, mely helyzetben döntésére vár a közösség. Ha a döntését az illető nem képes meghozni – vállalva annak minden következményét is – az a közömbösség, az érdektelenség, az egyéni felelősségvállalás hiányát igazolja. Hogy mind ez miből ered? Az mindegy. A felnőtt, tudatos embernek mindenkor készen kell állnia arra, hogy meghozza döntését, azt elkerülni nem lehet, mert mindenképpen döntést hoz, még akkor is, ha tudatosan azt nem vállalja fel, aminek ellenére a következményeit felvállalni kénytelen, akkor is, ha a homokba dugja a fejét, mint a strucc, aki csak egy állat. Az ember annyival több, mint az állat, hogy tudata van, és lelke van. Tudatának megtagadása bajba sodorja magát és közösségét is! Melyre akkor vetemedni képes, ha lelkének valóságát kétségbe vonja, illetve tagadja, és ennek bizonyítására cselekszik úgy, hogy azzal azt igazolja is. Mert a lélekbe beégetve van az örök igazság, mely magában hordozza azokat a koordinátákat, mely között való mozgása biztonságot adhat, míg azokból kilépve csak védekezni képes mindazok ellen, miket elhagyott, és így ismeretlen mozgástérbe tévedve bizonytalanná válik, ami ellenében önmagának akarja bizonyítani, hogy tisztában van mozgásterének feltételrendszerével – amire ismereteinek hiányában, a probléma felmerülésekor egyéni ítélőképessége, tapasztalata, logikája szerint improzivatív megoldó képleteket alkot, fel nem ismerve, hogy ezzel csal elmélyíti a problémát. Ez az a felelősség mely terheli az egyént a közösségben.