2008. március 18., kedd

Gyötrő lelkiismeret

Párnázott haszontalanság a keret,
mibe belesüpped a kínzó ismeret.
Egy tükör, arcom elé tartva szüntelen
lebeg, de elhessegetni nem merem.
Mi van, ha magam felismerem?
Magam az őrületbe kergetem,
vagy, alázattal beismerem.
És roskatag letérdelek,
hogy megtaláljam békességemet.

Nincsenek megjegyzések: