Válság

Én, a mai válságot úgy élem meg, ahogy arról Hamvas Béla gondolkodik.
De én, ezt, így fogalmaztam meg:

Utak

A világ egy országutak hálójában füstölgő közöny.
Érzéstelen, és kerget értéktelen álmokat, vágyakat.
Mire eléri, rájön, hogy már csak kacat.
Milyen felületes ez a megháborodott tudat,
mely magában fortyog, keresve kiutat.
De míg magában forgolódik, keresve új utat,
azt képzelve, hogy könnyebb úgy, ha mulat;
fel sem tűnik: folyton folyvást ás egy új kutat,
abban életet adó friss víz után kutat, de sárba ragad.
Nem akarja elhinni, hogy magában úttalan,
és minden elmélete parttalan,
ha a parton nem ül le egy árnyas fa alatt,
és nem várja meg azt, hogy szólítsanak,
vagy nem hallja meg azt, amikor szólítanak!
Mert hiába bolyong a boldogtalan,
ha nem ismeri fel a szabályokat,
sőt, az alkotója is számára szabálytalan!