Négy gyertya égett az adventi koszorún.
Olyan csend volt, hogy hallani lehetett amit a gyertyák beszéltek.
Az első gyertya megpislant és elkezdte:
a nevem BÉKE
AZ ÉN LÁNGOM VILÁGÍT, DE AZ EMBEREK NEM TARTJÁK BE A BÉKÉT
A lángja pislákolni kezdett, míg végül kialudt…
A második gyertya is rákezdte:
a nevem HIT
AZ EMBEREK NEM AKARNAK TUDOMÁST SZEREZNI SEMMIRŐL, ÚGYHOGY HIÁBA VILÁGÍTOK ÉN IS
Huzat támadt és a gyertya lángja kialudt…
A harmadik gyerta szomorúan és csendesen rákezdte:
az én nevem SZERETET
MÁR NINCS ÉRTELME, HOGY VILÁGíTSAK, AZ EMBEREK FÉLRETOLTAK ÉS ELFELEJTETTEK
És a lángja sisteregve kialudt…
EGY KISFIÚ LÉPETT A SZOBÁBA RÁNÉZETT A GYERTYÁKRA ÉS ÍGY KIÁLTOTT:
„NEKTEK ÉGNI KELL!“
És majdnem sírva fakadt…
ÉS EBBEN A PILLANATBAN MEGSZÓLALT A NEGYEDIK GYERTYA IS:
NEFÉLJ! AMEDDIG ÉN ÉGEK, ADDIG MINDIG VAN REMÉNY „A NEVEM REMÉNY!”
ÉS A KISFIÚ MEGGYÚJTOTTA RÓLA A HÁROM KIALUDT GYERTYÁT.
A Remény lángjának soha nem szabad kialudnia…
...és így a négy lángot: Békéét, Hitét, Reményét és Szeretetét, őrizni kell mindörökre.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése