Olyanról beszélni mi a szavaknak nem enged, nem lehet. S mi szavakba nem formázható, az képzelet. Ám, mikor a képzeletet elkapod, akkor szavakhoz hasonlíthatod, és elmondhatod, hogy a képzeletedben mi hagyott nyomot. Akkor a nyomokkal azonosíthatod, mit mások képzelete elbír pont azon a napon, mikor a szavakat nekik elmondhatod. De akkor, Te már nem vagy ugyan ott, hol a képzelet akkor téged elkapott. Tehát, a képzelet az időben téged túlhaladott, mégis valamit rád hagyott, és teremt gondolatot. A gondolat már akkor a Te tulajdonod, míg szavakkal azt el nem fogadod. Mikor szavakkal megformálod a gondolatot, akkor a szavakban már nyomot hagyott a világban gondolatod. Elmondhatod hát: vagyok! Ezzel megragadtál egy pillanatot, melytől a vagyok történelmet alkotott. A történelem az, mikorban a pillanatod önkéntelen lendületet kapott, és már önállósultan teremti a mindennapot, melyben teremt újabb és újabb gondolatot, melyért nem Te hozol áldozatot, és miért már felelősséggel sem tartozol! De, hol a szavad a történelemben téged azonosíthatott, ott marad meg a téged azonosítható „vagyok”, mi káprázatod! (Naszádos József)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése