Én, e világot kövekből raknám ki. Szótlan, hangtalan, élettelen kövekből. Hogy ne a földtől várja az ember a boldogulását! Emelje szemét az égre, tanuljon meg kérni és könyörögni. Hogy rádöbbenjen az ember kiszolgáltatottságára, hovatartozására. Vagy, Isten nem minden áron akar magáénak, csak szeretetből?
2010. május 31., hétfő
2010. május 19., szerda
2010. május 16., vasárnap
Mennybemenetel
Eltávozott!
Felejthetetlennek vélem,
ahogy eltűnt.
A jelen múlttá változott,
megcsendesült.
A felkavart por felhővé
nemesedett.
A tekintetek megvakultak,
némán a földre hulltak.
Egyetlen kérdésbe fakultak:
és mikor lesz az újra?
Árvult kezek tördelik egymást,
kedvetlen bizonytalanság.
Míg nem a megfosztott fájdalom,
egymásba karolva imára vált:
Jöjj el, árvaságot nem hagyva
magad után!
ahogy eltűnt.
A jelen múlttá változott,
megcsendesült.
A felkavart por felhővé
nemesedett.
A tekintetek megvakultak,
némán a földre hulltak.
Egyetlen kérdésbe fakultak:
és mikor lesz az újra?
Árvult kezek tördelik egymást,
kedvetlen bizonytalanság.
Míg nem a megfosztott fájdalom,
egymásba karolva imára vált:
Jöjj el, árvaságot nem hagyva
magad után!
2010. május 7., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)