Érzed?

Bársonyosan langyos, szuszog.
Puhán, békésen beléd hajol,
kicsi szíve úgy dobol,
mint kit egyedül Isten alkotott.

Pedig nem, Te szíved alatt lakott,
ott tanulta meg a dallamot,
a taktust, azt a virtust,
mi a szerelem, és életnek irgalom.

Titkaiban, vágyaiban Te vagy ott,
a hangod az, mi altatón
cseng, oly nyugtató;
mit úgy hívunk teljes bizalom.

Majd ha elindul, és kimondja azt a szót,
Te karodba, öledbe vonhatod,
és újra – és újra őszintén mondhatod:
én mindig a tied vagyok.