Születés

Születés = világrajövetel, megvilágosodás. Nem a környezet szempontjából tekintve az eseményt - az Ember születése, önmagára nézve, valamire való ráébredése. Mert élete már volt az előtt is, hogy megszületett volna, de valami olyan változáson megy keresztül, mely új erővel tudatosít benne olyan lehetőséget, élményt, távlatot, melyet eddig nem ismert fel, nem tudott.
Hallottunk arról, hogy odakint van élet, de milyen lehet az, hiszen idebent is van. Sokan vannak, hangosak, azt hallom, de mi az, hogy hang? Hallom, hogy Istenről beszélnek, de ki az? Hallom, hogy azt éneklik, hogy dicsőség, de mi az, hogy dicsőség. Hallom, hogy azt mondják, hogy én vétkem, de mi az, hogy vétek?
Egy köldökzsinóron élek. Élek? Éltetnek. Tudomásom van róla, hogy nem magamtól élek, hanem valaki éltet? Ha életre vagyok rendelve, ha életem lehet, az mit jelent? Mit kezdjek vele, mit kezdhetek vele? Aki éltet, miért akarja, hogy éljek? Természetes emberi válasz, hogy édesapám és édesanyám szeretetéből lettem, akarták, hogy én legyek. A testemet, azt, hogy belőlük legyek, általuk legyek, és velük legyek.
De őket is akarták valakik, hogy legyenek? A teremtés csodálatos folyamata, mely a szeretetben létezik, zajlik. Tudatos lényként létezhetem, aki kérdezhet, és keresheti a kérdéseire a választ, miközben rádöbbenek arra, az élet minden eseményének tapasztalatai alapján, hogy több vagyok, mint test.
Valaki akarja, hogy legyek; Belőle, Általa … és Vele, test és lélek egységében!
Ma test szerint élek. De a test megszületése nem hasonlít-e a lélek megszületésére? Lelkem Isten köldökzsinórján él, Isten anyaméhe e föld, mely vajúdva szenvedi lelkem megszületését, míg meg nem érek Isten szeretetére. A világ vajúdása az a környezet, amelyben élek. Táplálékom a Szentírás szava, mely életre lehel a Szentlélek által, ha életképes vagyok, és táplálékommá válik. Rajtam múlik, hogy mivé válik az energia, mellyel Isten a köldökzsinórján keresztül táplál engem. Nem válthatok Vele szót, nem beszélhetek Vele, nem is láthatom, de érezhetem, tudomást vehetek róla, hogy van, és az életemért mindent megtesz. Orvost ad mellém, szakkönyvet biztosít, érzékszerveimen keresztül tudomást szerezhetek Róla. A test, és minden anyag, melyet körém épít, Róla beszél, ha fülem van és meghallom, ha szemem van, hogy meglássam. Életképessé válok, vagy elsorvadok? Világra akarok születni – az örök világosságra, vagy nem? Az én akaratom a döntő, hogy az én életemmé válhat-e. Újjá kell születnem, lelki emberré. Fel kell nőnöm Krisztusban, mondja Pál (1Kor 3,1). Maga Jézus mondja Nikodémusnak: Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. (Jn 3,7).
Az a közösség, amely létezésemmel, teremtőimmel létrejön, az a Család. A családban, ha helyet kap mindannyiunk teremtője, az Isten, akkor az a család szent család. Ezt a közösséget élte meg, és hordozza világ számára példaként a Szent Család; Jézus, Mária és József közössége.
Nem tudunk minden kínlódásukról, és a család nehézségeiről, csak kettőről, a fogantatás körülményeiről, és 12 éves Jézus eltűnéséről, pedig biztosan voltak. A mi családjainkban sem a gondok és a problémák a fontosak, hanem a megoldás, melynek kulcsa a szeretet, mely mindent eltűr és elvisel, melyben nem az egyén karrierje és kibontakozása a központi kérdés, hanem a Család üdvössége. Ahol mindenki a másiknak üdvösségszerzője!
Ezért ünnepeljük Karácsony vigíliájában a Szent Családot, hogy a kapcsolatot észrevegyük a szeretet, a születés, és a család között, melyet nekünk kell megélnünk, őriznünk és táplálni. Az emberré vált Isten megalapítja a Család szentségét, hogy a Család legyen az ember lélekké válásának mezsgyéje, az újjászületés talaja.