Jóság mérő

Csak egy gondolat

Egy gondolat e kép láttán

Mi legszentebb a földön, és örök,

hogy van felfoghatatlan öröm,

mit csak élni; érteni nem lehet!

Ahol minden újra kezdődik, anélkül,

hogy bárminek is vége lenne.

Alkalom, alkalmasság, és alkalmatlanság;

minden összekuszálódik, és érthetetlen.

És semmi másról nem szól, csak a szeretetről.

De ki képes elválasztani az embertől,

ki csupa egy érzelem,

mivel összevegyül a félelem,

hogy szeretni képes lehet-e?

Míg nincs rá felelet, szeretni kell!

A nélkül élni nem lehet.

Függvény

Féltelek! Féltem az életed,
attól, hogy egyszer megreked,
és akkor én, elveszítelek.
Mint rostán kihulló homokszemet.
Észrevételen én hullok a semmibe,
ha már nem tart téged a félelem.

A halált kiejteni is azért félelmetes,
mert van már, amihez köt emlékezet.
A magamét, itt az életben elviselem,
de, hogy nincs már, ki tartja kötelemet,
mikor éppen ereszkednék le csöndesen,
tudva, hogy megtart a két kezed!

Megfolyt a saját lélegzetem, hogy
visszakapom - mert rám tör az ijedelem!
De, ha így van, hát én is elmegyek,
hol magányom csendjét elviselem,
magamra hívva féltő emlékedet;
mert azon túl a létezés természetes!

Talán megbolondult a világ teljesen?

Kaptam egy e-mailt, az alábbiakban közreadom, a forrás megjelölése nélkül, mert arra nem jogosítottak fel, hogy közöljem, de véleményem azért lehet. És kívánságom, hogy minél többen csatlakozzunk hozzá.

>>Kedves Mindenki!

Egy pár perces segítséget kérnék tőletek!

A Family Watch International egy nemzetközi keresztény családvédő szervezet, amelyet felvettek az ENSZ nem kormányzati, civil tanácsadó testületei közé és ott hatékonyan küzd a család értékének védelméért és a "gender" ideológia terjedése ellen (ennek végső soron lényege ugye az, hogy mindenki szabadon választhatja meg a nemi identitását és korlátozások nélkül élhesse meg minden szexuális késztetését és erre már a kisgyerek kortól fel kell készíteni mindenkit).

Időnként küldenek beszámolót, hogy milyen agresszíven nyomulnak a gendert terjeszteni kívánó szervezetek és most arról értesítettek, hogy a Leszbikusok és Melegek Nemzetközi Emberjogi Bizottsága (ILGHRC) is fel akarja magát vetetni az ENSZ külső tanácsadó szervezetei közé, amellyel egy nagyon hatékony fegyverhez jutának veszélyes eszméik terjesztéséhez.

Csütörtökön (július 15-én) fog erről szavazni az ENSZ illetékes bizottsága és lehetőségünk van a szavazást befolyásolni véleményünk kinyilvánításával azáltal, hogy elküldünk az ENSZ-nagyköveteknek egy petíciót, hogy ne szavazzák meg ennek a homoszexuális szervezetnek a felvételét.

Ezt a lenti linkre kattintva tehetjük meg, ahol egy előre megfogalmazott levélhez jutunk, amit csak alá kell írnunk úgy, hogy kitöltjük értelemszerűen a levél alján lévő, csillaggal jelölt mezőket (az első sorba a kereszt- majd vezetéknevünket kell írni, a Postal Code-sorba az irányítószámunkat, a Country sornál a legördülő mezőből ki kell választani a Hungary szót, legalul pedig az e-mail címünket kell megadni), majd a legalul található négyzetre kattintunk (Send this e-mail), amivel elküldjük a petíciót a nagyköveteknek (előtte szedjétek ki a pipát a kis négyzetből, ha nem akartok a jövőben erről és a hasonló ügyekről angol nyelvű leveleket kapni). A rendszer hamarosan küld egy visszaigazoló és köszönő levelet, amivel már nincs semmi dolgunk.

Köszönöm, hogy vállaltátok ezt a pár perces munkát és kérlek, terjesszétek ezt a felhívást másoknak is!

Ez tehát a link, ahonnan az előre megírt petíció elküldhető:

http://www.familywatchinternational.org/fwi/un_iglhrc.cfm<<

De miért engedjünk ennek a felkérésnek?

Mert ki kell mondanunk, tudatossá kell tennünk, hogy a homoszexualitás, a leszbikusság, a pedofília, és minden más hasonló személyiségzavar, és életidegen degeneráció, mely zavarodott életszemléletet nem szabad nyilvánosan támogatni. Én mondom ezt ki? Most igen, de azért mondom ezt ki, mert kényszerítve érzem rá magam, hogy kimondjam, ugyanis védeni akarom a korcsosodástól, és az erkölcsi még nagyobb zavarodottságától a világot, melyben gyermekeinket és unokáinkat, és az utánuk következő nemzedékeket szeretnénk beleszülni, és akik számára kell e világot életképesen majd átadni. Kötelességünk az, hogy életképességét mi, ma élő felnőttek garantáljuk az utókor részére, melynek záloga a személyiség értéke, mely nemzésekor lesz nővé, vagy férfivá, mely titokhoz még a szülők sem jogosultak hozzáférni, hát még befolyásolni.

A világnak van működési szabályzata, arról nem tudomást venni törvényszegés, de ostobaság, és így önző butaság is. A világ rendjét nincs módja és joga erőszakkal, a maga önző érdekei szerint az embernek - a pont most itt lévő embernek - felrúgnia, annak elfogadása a magunk csekély életében csupán szerény alázattal kötelességünk, azon túl, hogy ezzel tiszteletünket fejezzük ki mindazon, teremtett környezetünkben felfedezhető csodálat iránt, mit teremtett valóságunkban használhatunk, létfenntartásunknak eszköze, biztosítéka, garanciája, és még gyönyörködtetésünkre is lehet, sőt, kedvünket keresi!

Ha ezzel van, ki nem ért egyet, sőt, ezt a kedvtelésünket el kívánja rontani, önmaga vesztére megteheti, de senkit ne próbáljon arra bátorítani, biztatni, esetleg rávenni, csak azért, hogy önmaga igaztalan igazságát hirdesse, és önmagát igazolja azzal!

Nekünk viszont, kik a világ rendjéhez való alkalmazkodást tisztelettel akarjuk megélni, az egészséges világszemléletben társak kívánunk lenni, és fenntartásában szerepet is vállalunk, minden természet, és a természetfölötti létező által rendelkezésünkre bocsátott eszközzel az alapállás tévesztésre rá kell világítanunk, a zavarodott világlátást el kell utasítanunk, és mint a társadalmunkat fertőző egyéneket ki kell közösítenünk, amennyiben nem bírhatók és nem szoríthatók vissza arra, hogy a problémát magánügyükként rendezzék, a helyett, hogy a világra erőltetnék gyengeségüket.

Kirándulás

Mi van, és mi lehetne!

A kétség az, mi szüntelen felesel.
De nincs és nem is lehet jó felelet,
míg az egyik már történetem,
s a másik, csupán hiányom,
kíváncsiságom – a gonosz szellemem.

Mi fojtogat, közben kinevet,
gúzsba köti a két kezemet,
hogy eltévesszem a tánclépéseket.
Ilyennek képzelem az ellenségemet,
ki gáncsoskodik, mikor repkedek.

Édes jó Istenem! Te ezt engeded?
Hát hogyne! Szabad a természetem,
szabadságommal bár mit megtehetek!
Bölcsességeddel – ha élek vele,
magamat még meg is nevelhetem.

A világ rendjéhez szabhatom lépésemet,
előre mindent megtervezhetek,
fejleszthetem a képességemet,
szemlélődve mindenre van felelet,
végső soron, Veled is egyeztethetek!

Hát igen

Naszádos József

Bírám legyen az Ég

ki szendergőn elandalít,
ahogy szeretetével bátorít!
Míg magam fösvény sivalkodó,
- világot felháborít.

Érvelésem minduntalan elmarad,
vagy, csupán csalfa indulat.
Még jó, ha fellángoló sugallat az,
mi tévelygésektől visszatart!

Pedig képtelen természet
képessége lehetne a tudat,
legfőképpen a bűntudat,
mit fogalma, az elmével tudat!

Mert Benne nincs korlát,
ami cselekvőt megakaszt,
csupán minőséget, mércét mutat,
mihez igazítanom lehet az indulatokat!

A mindenség szédítő kihívására
várja tőlem, az én válaszomat!
Ki mind közül, egyedül vagyok,
ki felforgathatja a szándékokat.

(És megteszem, kétség nélkül!)
Melyek átírják a pillanatokat,
összekuszálják az erővonalakat,
és bűnössé tesznek századokat!

Én vagyok - rajtam vesztes hangulat;
ki felismerem, mivé lehetnék!
És mivé tehetném szűkös világomat,
melyet Isten belém ojtogat!