Mi van, és mi lehetne!

A kétség az, mi szüntelen felesel.
De nincs és nem is lehet jó felelet,
míg az egyik már történetem,
s a másik, csupán hiányom,
kíváncsiságom – a gonosz szellemem.

Mi fojtogat, közben kinevet,
gúzsba köti a két kezemet,
hogy eltévesszem a tánclépéseket.
Ilyennek képzelem az ellenségemet,
ki gáncsoskodik, mikor repkedek.

Édes jó Istenem! Te ezt engeded?
Hát hogyne! Szabad a természetem,
szabadságommal bár mit megtehetek!
Bölcsességeddel – ha élek vele,
magamat még meg is nevelhetem.

A világ rendjéhez szabhatom lépésemet,
előre mindent megtervezhetek,
fejleszthetem a képességemet,
szemlélődve mindenre van felelet,
végső soron, Veled is egyeztethetek!