A holdtöltét várom, mikor minden kiderül:
A sötét a sötétbe olvad, a világos elkülönül,
nekem pedig választanom kell a kettő közül.
Rejtőzködni akarok, arra kerget ösztönöm?
Vagy veszettül irtózva, a világra megyek.
A kettő együtt, ott, és akkor, nem lehet.
Az lesz magamnak, a mában a feleletem;
mire bár rákérdezhetek, de nem lesz felelet.
Egyszerre csak egy lehet, mi cselekvő üzenet.
Istennek,
Embernek.
Nem érzelem, nem szereplő értelem,
egyedül a lélek mélyéből feltörő jel, a végzetem.
Onnan vissza nem térhetek,
ha elfárad lábam, letérdelek,
görcsösen összekulcsolom kezem,
az égre emelem tekintetem,
szótlanul esdve, rebegve, könnyezem.
Míg nem rólam az út pora lepereg,
múltamból mindent eltemetek,
csak az előttem lévő szűk ösvény lebeg,
míg meg nem érkezem.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése