Még Arisztotelész is vallotta: „A közösség, a polisz minden más javak fölött áll; az egyén csak annyiban lehet individuum amennyiben a polisz tagja.” Most, hova legyek ezzel a kijelentéssel?
Vagy téves az állítás, vagy idejét múlt, vagy az egyén nem individuum? Mi van a közösséggel, és mi van az egyénnel ma? A ma társadalma hova tart, és a ma társadalmának van e szüksége az egyénre? Ne felejtsük, az új jelszó, a globalizáció!
Nem merem kimondani – de mégis – csak félre ne értse valaki: szükségünk van Arisztotelészre, az eredetire, ma! Egy biztos, hogy a mai társadalmi keretek nem kedveznek a Magyar Nemzetnek. Túl alkalmazkodók vagyunk, a helyett, hogy magunkat adnánk.
De, hát kik vagyunk? Van énünk, van nemzettudatunk, van múltunk, van jelenünk, van jövőnk? Talán a Magyarról már több mint 80 éve lemondott a világ? És mi magunk? Ki vagy Te Magyar, és hol vagytok?
Közös Európa. Miben közös? És miben van a nemzetek ereje? Ki foglalkozik azzal, hogy a Magyar Nemzet a közös Európában identitását felfedezze, visszakapja, illetve ami még van belőle a múltból, azt megőrizze.
Sajnos a politika, nemzetáruló. Ha bátor lennék, akkor azt mondanám, hogy a politikusok a nemzetárulók, mert mint a prostituáltak, huncut garasokért dobják oda értékeinket, jövőnket. Igaz, nem a magukét, hanem másokét, mindannyinkét. Mert számukra kincs az, ami saját életük, boldogulásuk, napi vágyaik kielégítését szolgálja, valami torz, szubjektív értékrend szerint. Ez a torzulás azért lehet, mert magukat képzelik istennek. Ahelyett, hogy istenítik magukat, inkább Isten értékrendjét kellene magukévá tenni. És ami ennél nagyobb baj, hogy az a nép, amely e földön él, az is ezt tanulja meg, értékrendje az értéktelenség. Amit ma megszerezhetsz, ne halaszd holnapra, és ne hagy másnak. Cigány vircsaft ami ebben az országban folyik, meg sem érdemli a Magyar, hogy Magyar legyen. Hát ne vesse senki szemére, hogy porlik és elvész, ha önmaga falja fel jövőjét.
Vagy téves az állítás, vagy idejét múlt, vagy az egyén nem individuum? Mi van a közösséggel, és mi van az egyénnel ma? A ma társadalma hova tart, és a ma társadalmának van e szüksége az egyénre? Ne felejtsük, az új jelszó, a globalizáció!
Nem merem kimondani – de mégis – csak félre ne értse valaki: szükségünk van Arisztotelészre, az eredetire, ma! Egy biztos, hogy a mai társadalmi keretek nem kedveznek a Magyar Nemzetnek. Túl alkalmazkodók vagyunk, a helyett, hogy magunkat adnánk.
De, hát kik vagyunk? Van énünk, van nemzettudatunk, van múltunk, van jelenünk, van jövőnk? Talán a Magyarról már több mint 80 éve lemondott a világ? És mi magunk? Ki vagy Te Magyar, és hol vagytok?
Közös Európa. Miben közös? És miben van a nemzetek ereje? Ki foglalkozik azzal, hogy a Magyar Nemzet a közös Európában identitását felfedezze, visszakapja, illetve ami még van belőle a múltból, azt megőrizze.
Sajnos a politika, nemzetáruló. Ha bátor lennék, akkor azt mondanám, hogy a politikusok a nemzetárulók, mert mint a prostituáltak, huncut garasokért dobják oda értékeinket, jövőnket. Igaz, nem a magukét, hanem másokét, mindannyinkét. Mert számukra kincs az, ami saját életük, boldogulásuk, napi vágyaik kielégítését szolgálja, valami torz, szubjektív értékrend szerint. Ez a torzulás azért lehet, mert magukat képzelik istennek. Ahelyett, hogy istenítik magukat, inkább Isten értékrendjét kellene magukévá tenni. És ami ennél nagyobb baj, hogy az a nép, amely e földön él, az is ezt tanulja meg, értékrendje az értéktelenség. Amit ma megszerezhetsz, ne halaszd holnapra, és ne hagy másnak. Cigány vircsaft ami ebben az országban folyik, meg sem érdemli a Magyar, hogy Magyar legyen. Hát ne vesse senki szemére, hogy porlik és elvész, ha önmaga falja fel jövőjét.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése