Megállni

Ki kellene szállni a hintából.
No nem végleg, csak egy időre.
Míg újra megszívom tüdőmet levegővel.
Míg repülök, forgok az időben,
csak kapkodok, fulladok,
és nem nézek előre.

A szédületbe hullok felelőtlen.
Ez baj! Csak forgok körbe-körbe,
a démonok sikítva törnek ki belőlem,
szájalok, kacagok eszelősen,
a szemem csak jár föl-le.
Részeg utas lett belőlem!