Sors krónika

Nem írok le semmit, most, csak vagyok, kalapozok.
Életem egy fásult unalom, míg életben maradok.
Lenne dolgom sok, de a jobbágy hatalom ül itt a vállamon.
A mindennapok, a keresetemért vagyok.
Ja, és a szavazatom. Akarok, de jót tenni most, itt, nem tudok.
Mert nincsen itt olyan, aki várja a holnapot.
Mindenki toporog, a túlélésre bazíroz.
Az ünnep is csak arra jó, hogy legyen mikor magam vagyok.
Míg önmagáért tart ki, rajtunk, a hatalom.