Én vagyok a Nemzet

„Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával.” És ugyan itt, így fejezi be gondolatát Jézus: „Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol.” (Mt 12,25.30)

Az én kezembe ma adta e gondolatot az Úr (2009. 06. 03.), mikor a választás közeledte foglalkoztat. Felismerem Őt a mában, aki azt mondja: „aki nincs velem”? Hiszem, hogy elmélkedéseim, imádságaim, csendem segít abban, hogy értsem szándékát, akaratát, kérését. Hiszen arra törekszem, hogy azt dicsérjem, áldjam, magasztaljam, aki engedi magát megismerni, aki akarja, hogy értsem, és közölt kincseit életté változtassam; és azért, hogy tisztuljon látásom, képes vagyok eltávolodni a világtól annyira, hogy ne hasson már rám a világ mételye – vagy legalább is a legkevésbé fertőzzön, ahogy olvasom egy református elmélkedésben Varga Róberttől: „Az embernek tudni kell, hogy hova tartozik, nem? A nemi identitásával is tisztában kell lennie. Vagy férfi valaki, vagy nő. Ami a kettő között van, akár mesterségesen előidézve, az beteges dolog. Az megkötözöttség és megszállottság is lehet. Jézus azt mondja, hogy vagy velem, vagy ellenem. Aki nem velem van, az ellenem van. Aki nem velem gyűjt, az szétszórja, elaprózza, eltékozolja az életét. És az biztos, hogy elárulja Jézust, ha valamit tud is róla. Ahogy Péter is. Ott volt a főpap udvarában. Melegszik az idegen tűznél, és nem megvallja Jézust, hanem megtagadja. Mit keres ott a főpap udvarában? Miközben Jézust megalázzák, leköpik, megverik, megrugdalják. Mit keresett ott? Idegen tüzeknél melegedve csak árulója lesz valaki Jézusnak. Vagy velem, vagy ellenem. Aki nem hisz Jézusban, az szétszórja, eltékozolja az életét.”

Engednem kell, hogy Krisztus jelenvalósága, élete és érdeme – szavai, gondolatai, szenvedése, áldozata – hasson rám, elérje célját bennem. Olyan szépen, bölcsen, alázattal fogalmazza meg ezt az engedelmességet Bartók Tibor jezsuita atya: „a szabaddá válás ragaszkodásainktól, ami a vértanúság fájdalmával járhat, míg összhangba kerülünk az evangéliumok Jézusával.” Majd idézi Loyolai Szent Ignácot: „Tartsd bensőleg szellemedet szabadon úgy, hogy bármikor kész legyél az ellenkező megtételére is.” Az egyénnek az ilyen módon való szabadsága, önmagának Krisztus általi neveltetése a garancia arra, hogy meg ne hasonuljunk, és házunk, országunk se hasonuljon meg. Imádkozom kegyelmedért Istenem, önmagamnak, és általam országomnak, nemzetemnek tisztaságáért is. Mert én vagyok a nemzet!