Hova juthatnánk el?

Igaz is. Ki közömbös a választások iránt, az azt mondja ki magáról, hogy még mindig nem vált demokratikussá. Hiszen nem tud élni lehetőségeivel, jogaival. Valóban e szerzett jogunk – hogy választhatunk – nem kötelezettség, melyet számon kérhet a törvény, de morális, etikai kötelezettségnek kell lennie, mely elsősorban a családom, a barátaim, a szomszédaim, a munkatársaim, az elvbarátaim, a velem közös villamoson utazók, a velem egy fodrászhoz járók, az egy piacon vásárlók, és azon túl, minden ember iránti kötelezettségem.

Kezembe kapom a fizetésem, kiveszem a bankból a pénzt, mely az én értékem, de tegnap, az a pénz, még másnak az értéke volt. Az én értékem, és a Te értéked, mit tisztelnem kötelességem, és mely iránt a tiszteletedet én is elvárom, összeköt bennünket. Ha már értékelvű társadalomban gondolkodunk, bár, szerintem nem ez az érték. A pénz csupán az érték képviselője a mai társadalmi formákban. Az érték azonban bennünk van, melyet lesilányítunk, mikor pénzre váltjuk. A pénz az anyagi érték képviselője, de nagyon szegényes és nagyon primitív képviselője. Nekem, az embernek kell a magam értékét, értékként kezelni, melyet úgy tudok értékké emelni, ha a másik embert értékén kezelem, mely engem is felemel. Nekünk, embereknek kell egymást felemelnünk, de ezt hogy lehet megtenni?

Értékrendeket kell teremteni, melyhez kell találnom egy olyan értéket, mely rajtam kívül van, melyre fel tudok tekinteni. Lehet ez az érték egy másik ember? Talán igen, egy ideig, míg valaki más, valami más értékítéletemet nem befolyásolja, akkor elbizonytalanodok, és választani kényszerülök két azonos, hasonló érték között: melyiket fogadjam el értékrendem magasabb fokának? És egy idő után rájövök, hogy valami mindig szól az egyik, vagy másik mellett. Vagyis be kell látnom, hogy Emberként Emberhez igazodni gyenge dolog, labilis értékrendet mutat. Kell valaki, aki az Ember felett, minden emberre egyenlő értékrendet jelent. Így jutok el ésszel Istenhez. Isten, aki a világot teremtette, aki minden értelmet birtokol, és minden törvényszerűséget ismer, kézben tart, úgy ismeri a dolgok összefüggéseit, ahogy senki rajta kívül, ráadásul nincs elkötelezve egyetlen egy ember iránt sem - így abszolút objektív, törvénye minden egyes emberre érvényes, és azonos.

Arra jöttem rá, hogy Isten igazságát, parancsait, mint igazságot, mint emberi életmodellt kellene tanítani. Bennünk kell kialakulni a törvénynek, nem a törvénynek kell szabályozni bennünket. A világgal azt kell megértetni, hogy az, akit a törvény szabályoz, az életképtelen egyed, az az emberi faj selejtje, ezt erkölcsi szabályként kellene ismerni.

Aki egy közös, minden egyes emberre, - milliárdokra, kik élnek, éltek és élni fognak – érvényes törvényt, szabályt nem képes elfogadni, az a másik ember ellen vét (azt nem is kell mondani, hogy Isten ellen, hiszen Isten minden ember képviselője, és szószólója, aki nem önmagáért mutat utat, hanem azért, hogy egymás számára könnyebbé, szebbé, boldogabbá tegyük az életünket, amit mi, buta emberek körülményessé, nehézkessé, élhetetlenné teszünk egymás számára, csak azért, mert az elvek, és törvényszerűségek ellen teszünk – mindegy milyen okból, hisz az mind kicsinyesség, és oktalanság).

Egy emberöltő mennyivel többet érne, jelentene! Vagyis mennyivel többet tudnánk adni egymásnak, miközben sokkalta többet kapnánk.