Új nap virrad!

(Magor születésére)

A virradat készületlenségéből tekintek Rád.
Mikor még reményem az egyedüli hálóruhám.
Mert akarlak, és bátorítom a félhomályban magam,
olyannak, ki e nappal Veled lesz gazdagabb!

Esélytelen nekem a reménytelenség,
mikor vágyódni engedsz a szeretetedre,
mikor féktelen szívóssággal közelít a reggel,
s Te benne. Csábít a felhőtlen részegség.

Halkan, tétován motoszkálsz a ködben,
engeded, hogy megszülessél bennem.
Szerényen küzdesz, hogy értesd: nem vagy talán!
A mindenség az úton neszezve poroszkál.

És lám, a reggel, a korai, itt van már!
Készületlenül, álmosan, a készületre inspirál.
Rám kiáltasz: a szelíden terített asztal vár!
Ott keleten vígan kell már a napsugár.