Hol az én mennyországom?

Hova mindörökre vágyom, az a mennyországom.
Ott, ahol a pénz nem ad bátorságot,
a szavaknál többet ér mosolygásom,
mindenkit ismerhetek, és mindenki barátom.
Ott, hol létemmel senkit sem bántok,
ölelésem nem vonja magára kárhozásom,
szerető pillantásom nem lesz árulásom.
Ott, ahol az idő semmiben sem korlátoz,
feltörő érzelmet semmi nem gátol,
érthetetlenné válnak az érthető gátlások.
Ott, ahol szerelem minden párolgásom,
olyan a szerelem, mit most csak vágyok,
nem vonják kétségbe az érdekazonosságot.
Ott, ahol nem kóros, de kortalanok az álmok,
és nem kell tartani önző viszálykodástól,
szerepekben nem fulladnak ki pártfogások.
Ott, hol beteljesülnek a vágyott találkozások,
de a test gyönyöre már nem korbácsol,
mert hiányában élem meg az igazságot.
Ott van az én vágyott mennyországom,
hol ott vagy velem, és még azon mások,
kikből már egyre több a hiányom.