Krisztus a Király

Méltósággal előttem áll
- méltósága, hogy nem urizál.
De van, még valami más,
mi felkelti a világ ámulatát!

A hatalma, egészen más!
Nem kísérti hatalomvágy,
áldozatot senkitől nem vár,
sőt, a hatalomnak aláveti magát!

Erejét nem féli senki más,
csak az, ki megalázza magát,
aki orránál távolabbra lát;
az ember, aki hozzá méri magát.

Ember nem tett fejére koronát,
önként adta oda szolgálatát,
nem lelte még senki diktátumát,
szavain áll mégis a törvényhozás!

Országát nem védi határ,
sem gyilkos fegyver arzenál.
Serege négyszólamú kórusban
zengi a szeretet himnuszát.

Kényszerűen vállalta a halált,
de hatalma lett a feltámadás,
népének így nem kell új király,
eljön Ő újra, mikor jönnie muszáj!

Akkor magához vonja, mi neki jár,
megítéli mind azt, mi ítéletre vár,
de nem, mert uralmát éhezné talán,
csak mert tiszteli Atyjának igazát.