Fájón énekel a küzdelem,
de egy percig sem csüggeteg,
mert élni, élni akar a győzelem,
mely ünnepelni született.
Ünnep az már az elején,
mikor még verejtékben méri erejét,
s tán a halálban nyeri el érdemét,
mit meghamisít az emlékezés.
Csak az érti, aki benne él,
ki oly könnyen adja érte életét,
mert a hit neki többet ér,
mint a vér, mi ereibe már úgyse fér.
Nyugtalanítson az a szenvedés,
- akár győzött az, akár elvetélt -,
mi jobbá akarja tenni nemzetét,
megvédve népének Istenét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése