Ma reggel

Naszádos József

Pártatlanul, de hittel

Az aggódó öröm lassan lecsendesül,

de édes testvérét, a reményt felkelti.

Sakktáblát húznak elő,

játékra lelkesítő kedvvel.

Nem a győzelemért, és nem vitáznak.

Az élmény kell, mi a küzdelem,

mi nem vicsorog, de életet terem!

Bőséggel, áldással, vidáman,

hogy egyikük sem él már hiába!

A mosoly a lélekből felfakad,

és a bástya hiába védi a várfalat,

ha támadástól nem tartanak!

Közös játékban vesztes nem marad!

A legek lege a leglegebb!

 

Naszádos József

A leg értékesebb

Vágyódni, soha be nem teljesülni,
kísértés a tolvajlásra, mi szabálytalan,
sőt, a vágyat megszégyeníti,
míg vágyként szent maradhat!
S mi szent, imádatra alkalmas!
Egyedül az, mit imádni lehet,
a többi szégyenletes káromlás!

Miközben élteti a reményt,
mit álmodni százszor is lehet,
és az egyik álom
a másiknál is szebb lehet!
Ki megpróbálta, az tudja, hogy lehet.
És mindazon túl, remélni érdemes!
Így rabságban a lélek, mégis, szabad lehet!

Már nem érzi - ha szenved is,
hogy a rácson túl az élet megreked:
Szárnyakat növeszt,
először csapkod, majd szárnyra kel,
elemelkedik a földtől, és lebeg,
a lélek a test súlyától elemelkedett,
s már érti, a test súlyánál mi értékesebb!

Dicséret

Mit magam kifejezni képtelen vagyok,
hát azokat hallgatom - hallgattatom,
kinek dicséretével egy,
lelkemben azonos vagyok!
Így dicséretemet én is elmondhatom!
És talán, együtt dicsérjük azt,
ki dicséretére ad bőven okot!

Míg dicsérjük – mint a nagyok,
átélhetjük azt az örök pillanatot,
mint mikor a Király udvarában sétálgatok,
gondtalan vendég;
magamat biztonságban tudom,
ahonnan távol maradni nem akarok,
felelőtlenül boldog ott a tudatom!

Emlékezünk

Klasszikus katolikus himnusz

Refrén:
Emlékszünk, hogyan szeretett bennünket, a halála által is,
És még mindig ünnepeljük Őt, ki itt van velünk.
És hisszük, hogy majd meglátjuk, mikor eljön az Ő dicsőségében, az Úr.
Emlékszünk, ünnepeljük, úgy remélünk!

Egy Kenyér Egy test

Egy kenyér, egy test,
Egy az Úr is,
Egy kehely áldás, amit áldunk.
És, bár sokan vagyunk az egész földön,
egy test vagyunk ebben az egy Úrban.

Ave Mária

Ave Maria - A legjobb dal örökre - a legjobb teljesítmény - Franz Schubert

Beyonce - Ave Maria

Volt, mi elveszett, oly sok minden,
mert ki a sötétben járt, és nem vezetett.
Tudom, hogy a veszteségek oka, egy vesztes kéz,
mert soha nem fogadtam el az Isten kegyelmét
Ó, én!

De megtaláltam a földi mennyországot!
És akkor meghallottam, itt ezt a belső hangot:
Te vagy az első, és az utolsó,
Ave Maria!

Most, mikor
körülöttem vannak a barátok,
nem lehetne a csend hangosabb.
De úgy megyek haza, hogy tudom, Te ott vársz,
már csak engem, amikor a fény lemegy.

Te vagy nekem az ég és a föld,
Te vagy az én éhségem, szomjúságom!
Mindig hallom, ezt a belső hangot,
az daloló Ave Maria

Néha add nekem a szeretetedet!
Hogy miközben utamat tervezem,
hirtelen eltaláljon, majd rájöhessek,
ki kezedet nyújtod, Te tudsz megérteni!

Te vagy nekem az ég és a föld,
az első, és az utolsó.
És akkor hallom ezt a belső hangot:
Ave Maria
Ave Maria
Ave Maria

Dicséret a beismerés!

Még egy kicsit ki kell tartanunk, az után bele kell húznunk!

(A választás második fordulója előtt!)

Mert hisszük, hogy ameddig eljutottunk, már az is a kegyelemnek köszönhető! És, „ha Isten velünk, ki ellenünk!” Bár ez a mondat a Rákóczi család jelmondata volt, mely család kihalt már a XVIII. század közepén, de magyar volt, és harcos volt magyarságáért! Így a Rákóczi család jelmondatát szabadjon magyarként átörökítenünk, és velük együtt minden magyar ős nevében is, e jelmondattal védelemre, helytállásra buzdítani – ha nem is karddal, de imával – hazánkért, és nemzetünkért!

Mert nincs vége a választásnak! Mi, itt már leszavaztunk, és befejeztük a választást, de az Ország sorsa még nem dőlt el! A patkó még nem népesedett be, mert kiadó még egyéni választókerületi hely: Budapesten 21 hely, Baranya megyében 1 hely, Bács – Kiskun megyében 1 hely, Békésben 1 hely, Borsódban 10 hely, Csongrádban 3 hely, Fehér megyében 2 hely, Hevesben 4 hely, Jászságban 6 hely, Komárom – Esztergom megyében 2 hely, Nógrádban 1 hely, Pest megyében 2 hely, Szabolcsban 3 hely, azaz a 176 helyből összesen 57 hely még kiadó.

A területi lista eredménye magáért beszél:

Soha nem látott egységes eredmény, hát ennyire nagy a baj! Az eredmény, a pártok vonatkozásában a következő képen néz ki:

Pártok neve	szavazat	mandátum	százalék
Összesen	10 247 101	265	100,00%
FIDESZ-KDNP	5 439 257	206	77,74%
MSZP	2 078 802	28	10,57%
Jobbik	1 692 210	26	9,81%
LMP	643 096	5	1,89%

Konklúzió:

A 176 egyéni választókerületből 119-ben dőlt el a szavazás már az első fordulóban, vagyis ennyi helyen szerezte meg az egyik jelölt a szavazatok legalább felét. Az összes ilyen körzetben a Fidesz-KDNP politikusai szereztek képviselői mandátumot.

Összesen 64 mandátumot osztanak ki a parlamentbe jutott pártok között az országos kompenzációs listáról. Ennek lényege, hogy a vesztes egyéni jelöltekre leadott töredék szavazatok alapján is juttatnak képviselői helyeket az őket indító pártoknak. A számításba a jelöltekre és a területi listára leadott, de mandátumként nem hasznosított voksok is beleszámítanak.

A Fidesz-KDNP a nagyarányú egyéni győzelem miatt maximum két-három listás helyben reménykedhet. Giró-Szász András politikai elemző, a Századvég Alapítvány ügyvezető igazgatója azt mondta az InfoRádiónak, becslése szerint, ha a Fidesz az 57-ből 50 körzetet megnyer a második fordulóban, akkor az országos listáról még 2 mandátumhoz jut, ezzel meglehet a kétharmados többsége.

A Fidesz-KDNP a 119 egyéni mandátum mellé 87 képviselői helyet szerzett a területi listákról, vagyis összesen 206 képviselője már biztosan lesz az országgyűlésben. Ez a biztos kormánytöbbséghez elegendő, ám a pártszövetségnek még a kétharmados többség megszerzésére is van esélye. A kétharmadot biztosító 258 mandátumhoz még 52-t kell szereznie a Fidesznek, és erre elemzők szerint is jó esélye van.

Második fordulót 57 körzetben tartanak április 25-én, ezek közül 56 helyen fideszes politikus nyerte az első kört. Az egyetlen kivétel a fővárosi 20. számú körzet, a XIII. kerületben Tóth József szocialista polgármester 44,7 százalékot gyűjtve nyert Spaller Endre (Fidesz-KDNP, 36,4 százalék) előtt.

A Századvég Alapítvány számításai szerint az MSZP-nek legfeljebb hét választókerületben van esélyes a győzelemre, azonban sokszor itt is csak rendkívüli esetben, például ha az összes LMP-szavazó a második körben inkább az MSZP-t választja.

A fővárosban 21 körzetben rendeznek második fordulót, ebből 13-ban az LMP, 8-ban a Jobbik jelöltje végzett a harmadik helyen. Ahogy arra politológusok felhívják a figyelmet, kérdéses, hogyan viselkednek a kis pártok szavazói, a győzteshez húznak, vagy megpróbálják megakadályozni a kétharmadot.

Ezen kívül még legalább 8 egyéni választókerületben kellene az MSZP-nek fordítani, vagy néhány esélyesebb megyében a Jobbik jelöltjének diadalmaskodnia, Giró-Szász András szerint azonban ez kizárt. (http://www.inforadio.hu/hir/belfold/hir-345597-ből idéztünk)

Miért kell a 2/3-os többség?

Ha nem éri el a FIDESZ a többséget a parlamentben, akkor megint az a párt marakodás lehet, mint ami volt eddig, az ország pedig nem bír kikeveredni ebből a zűrből. Azért van erre esély, mert az eddigi kormányzó párt elszámoltatása mindennek a feltétele, akik mindent meg fognak tenni azért, hogy ez ne történjen meg. Az eddigi időszak, hatalom, történetének a lezárása feltétlen szükséges a rendteremtés miatt. Hiszen erkölcsileg kell rendet teremteni először, megújulni csak morálisan lehet, különben erről beszélni sem érdemes. Abban ugye egy a vélemény országunkban, hogy megújulás nélkül nem maradhat talpon a Magyar!

A 2/3-os többség fontossága abban van, hogy az elmúlt nyolc év minden szemetének felszámolása, jogilag politikailag és történelmileg is felelőssége a soron következő hatalomnak, mely alatt nem csupán a kormányt kell érteni, hanem – és legfőképpen – a parlamentet. Az új hatalomnak, most gyorsasággal, határozottsággal, és a tudatosan, szélsőségektől mentesen, ráadásul érzelemmentesen és higgadtan, következetes takarítást kell elvégezni, ami a törvényi keretek felállítását, kimunkálását is jelenti. A másik pedig az ország pénzügyi stabilitásának a biztosítása, mely nemzetközi bizalom kérdése is, amit a 2/3-os többségű kormány képes kifelé elhitetni.

Természetesen mindennek feltétele is van, mellyel úgy tűnik, hogy a FIDESZ tisztában van. Nagyon erős politikai nyomásra számíthat jobbról is balról is, ami azt eredményezheti, hogy a rend megteremtéséhez csekély négy év végére felőrlik, ami nem érdeke, de az országnak sem érdeke. Ezért a FIDESZ-nek nagyon széles civil bázisra - mint partnerre - kell építenie stratégiáját,  kommunikációját, tehát nemzeti egységet kell teremtenie, melyben kortól, nemzetségtől, ideológiától, fajtól és vallástól független egységet kell megteremtenie, ami azt jelenti, hogy az országgal nem politikai fórumokon kell kommunikálnia! Ha a politika vitorlájából ilyen módon sikerül kifognia a szelet, mert fölé hajózik, akkor remélhetjük mindnyájan azt, hogy kikecmergünk bajainkból, és sikerül felzárkóznunk Európához, és mindazon felül talán végre sikerül kievickélnünk a politika által vezérelt gazdasági történetből is. A Nemzetnek nagy feladata az, hogy ebben a munkájában a hatalmat támogassa, és ne üljön fel a politikának, ne hagyjuk, hogy a politika „kicsináljon” bennünket önző érdekeinek áldozatává alázza az országot! Most, mikor erre érzékeny kormányzásra számíthatunk, kell, hogy érzékennyé váljunk mi is! Bölcsességet, türelmet, éberséget, áldozatot, tiszteletet egymás iránt, és alázatot vár tőlünk ez a kor! Oda kell végre tenni magunkat is, ahol ránk építenek és számítanak, sőt, ahol sorsunkról dőlnek el a dolgok! Ezért fontos, hogy mi lesz a még szabad 57 egyéni választói hely sorsa! Az, amivel az MSZP fenyeget, meghallani sem szabad, mert az eleve olyan antidemokratikus feltételezés – ami a politikai múltját, és saját gondolkodását bizonyítja, ilyen pártnak, még az elért eredménye is sok. Ilyen érveket felsorakoztatni, feltételezni, egy demokratikus ország demokratikus pártjának, aki parlamenti tagság várományosa, az országra nézve is szégyen! Az ilyentől el kell határolódni, vissza kell az ilyent utasítani! Ránk vetül valami rettenetesen sérelmes, szégyentelen dolog, amihez semmi közünk!

Legyen úgy, ahogy sorsunkért felelős Isten szándéka jónak tartja. Imádkozzunk, hogy ha egyet is talál közöttünk, akiért e Nemzetet megmenteni érdemes, akkor mentsen meg Bennünket, és azért is imádkozzunk, hogy legalább annyi arra érdemes embert találjon, akiért megmenteni érdemesnek tart Bennünket! Mária, Magyarok Nagyasszonya legyél közbenjárónk, és könyörögj érettünk!

De mindezen túl, aki még szavazási jogával élhet a második fordulóban, az tekintse egy országért, egy Nemzetért felelősnek magát! Kötelességének tekintse, és menjen el szavazni! Szavazatára mi mindannyian kik Magyarországért és Nemzetünkért felelősséget érzünk, számítunk! Ne hagyjatok cserben bennünket, a többséget! Nagyon fontosak vagytok nekünk, mi kevesen vagyunk nélkületek! Ezért mi, értetek is imádkozunk, hogy vegyétek magatokra a Szentlélek megerősítő kegyelmét, ne kerüljetek a mulasztás vétségébe!

Választás, vagy felelős döntés?

Egy kihívás, egy aggódás. Hogy Nemzetünkből, ki e hazában magára veszi a merszet, hogy szavazzon, nem veszi sorsunkat félvállról, kire és mire fog szavazni? Megmérettetünk, hogy mi az érdekünk, hogy van e közös érdekünk, és értjük-e, hogy mi az érdekünk!

Vajon ki és milyen érvek alapján teszi oda a keresztet, ahova teszi? Mindegy is lenne, ha nem befolyásolná, hogy utána mi lesz. Elgondolkodni sorsunkról, és sorsunk alakulásáról a civil társdalomnak nem ártana, amibe nem szólnak bele pártok. Nem ártana. De vajon van-e rá érdeklődés a társadalmunkban, vagy megelégszünk azzal, hogy szidjuk azt, ami van, és közben sütögetjük pecsenyénket? Mert, ha nincs érdeklődés, akkor az azt jelenti, hogy bizony nem érett meg rá e nép, hogy szabad döntése lehessen. De ha most nem látja elég baljósnak helyzetét, akkor lesz-e még módja, hogy egyszer talán meglássa? Vagy, mit Trianon megkezdett, az fog folytatódni? Szép csendesen széthullunk és majd a világ tájaira szétszóródva eltűnünk a történelem porfelhőjében? Vagy, vagyunk-e még egyáltalán, mert hiszen az a nemzet, mely sorsáért nem érez felelősséget, vagy nem képes sorsát kezében tartani, az talán már nem is létezik. Nagyon félek, és féltem ezeréves múltunkat, hogy magyarnak lenni már nem hogy nem dicsőség, de sajnos már szégyen, kikre nem sokat adnak, sőt már magunk sem adunk. Mert nem gyűjtünk, hanem széthordunk. Például, vannak e még ünnepeink, amit közös ünnepeinkként tisztelni, szeretni vagyunk képesek, és közösen megülni, amit politika nem vert még szét. Tanítjuk-e fiataljainkat a Haza, a Nemzet szeretetére, a közös ünneplésre? Mit tanítanak a történelemkönyvek? Van-e nemzetismereti tananyag, ahol felelősségről és kötelességről esik szó. De van-e olyan tantárgy, ahol az emberi méltóságot tanítják, az egymás iránti felelősséget és az egymás iránti kötelességet sulykolják bele a fiatalba? Ezekről a dolgokról egy kampányban miért nem esik szó, senkit nem érdekel? Még a politikát sem, és a választó rétegek sem kérik számon a képviselőjelölteken?

Fel kellene támadnunk, újra értelmezni önmagunkat és értékeinket, mindannyiunknak, egyenként, és követelni, hogy ehhez kapjunk meg a hatalomtól minden segítséget, ha már magunk életképtelenekké váltunk, és elvesztettük, vagy ellopták nemzettudatunkat, akkor valaki adja már vissza. Vagy legyen mennünk még annyi életkedv, hogy igényünket fogalmazzuk meg, az utókor megmentésére legalább! Nem nagy Magyarországért kell kurjantgatni, óbégatni, nekünk, amink még van, azt kell tudnunk megtartani, a Magyar földet, de a földdel a Magyarságunkat is, nem csak azért kell a földet védeni, hogy majd később mi adhassuk el jó pénzért, ne a másik! Nem az a fontos, hogy az enyém, vagy a másiké, hanem, hogy magyar tulajdonban maradjon, aki hitével, meggyőződésével, tudásával, becsületével, a Magyarságnak tudja nem csak megőrizni, de hasznára fordítani is! Aki érti, az élje is meg, amit itt mondok, de ha már magyar nincs a magyarral, hát Isten irgalmazzon nekünk!

Mi volt előbb a tavasz, vagy a feltámadás?

Kit kérdezhetnék? És ha kérdezném is, minek? Szinonímok!

Amikor látom, és hosszú, sötét hónapokon elnézem a kopasz és halottnak vélt fát; majd, mikor annak ideje eljön, a szélben megrázza magát, és egy csodás, napban tündöklő reggelen élni kezd. Senki nem látja azt a pillanatot, amikor életre kell, csak azt, mikor kibomlik belőle az új élet! Feltámad a világ! Tavaszodik. De kár, hogy én nem vagyok e világ része! Lehetnék? Bennem is valami elkezdődhet? Én is képes lehetek rá? Ha képes vagyok korábbi, megélt önmagamba belehalni! Akkor talán igen. Levetni megsárgult, megszenesedett, összezsugorodott, elértéktelenedett leveleimet … Nekem tudatosan kell tennem, mert én tudattal lettem teremtve, mégis azzal a lehetőséggel, mint amivel a természet. Minden évben a Húsvét a feltámadásommá, újjászületésemmé lehet. Egyébként, a természet szolgálatomra teremtetett, hogy hozzásegítsen emberségem kiteljesítésében, hogy felnőni bírjak a Teremtő akaratába, vágyát, álmát megvalósítani, mire alkotott.

Hát nem vagyok a magam ura? Nem önmagam örömére vagyok? Önmagam? Mit is jelent? E világban mi van önmagáért? A föld, a víz, a levegő? A nap, a hold, a csillagok? A fű, a fa, a virág, az állatok? Hát, ha ők nem, én miért is? Ha én többre vagyok érdemes, mint körülöttem bármi is, én miért lennék értéktelenebb? Lenni akarok Valakiért! Többre akarok érdemes lenni, mint bármi, mi szolgál, és mi örömöt akar szerezni Nekem, az Embernek!

Teremtő! Ugye mindent Te teremtettél, ami körülöttem és általam van? Akkor engem is? Ami bennem van és vágyakozik, akkor lehet, hogy minden a Te akaratod? Lehet, hogy téged vágyakozlak? Akkor is mikor egy virágot letépni vágyok, mikor ölelni vágyom? Lehet, hogy amikor gyönyörködök a napsütésben, a napsütésben csillogó habokban, a hófödte hegycsúcsokban, a virágos rétben, a madárcsicsergésben, nyári meleg éjszakán a csillagos égben, akkor Benned gyönyörködöm, utánad ábrándozom?

Teremtőm, a teremtés téged dicsér, és én e dicséretből nem akarok kimaradni! És minden dicséretért áldani akarlak téged, mit érzékeim érezni, érteni, magamba ölelni akarnak! Értésemre adod: Te nem akarod semminek sem a halálát, Te a teremtésben örömödet leled. Te a holtat is fel akarod támasztani, hogy minden gyönyörűség örömödben teljesedjen ki, és boldogsággá váljon! Te a halált a bűnnek szánod, az elértéktelenedett életnek, hogy Benned éledjen újjá minden, megigazultan, ami végül már meg nem változik és örökké Benned lesz egységgé. A világban minden gyönyörűséget, szépséget, azért teremtettél, hogy abból táplálkozzon hitünk és reményünk, hogy egyszer, megigazultan a Te szeretetedben lehessünk együtt, akik már itt vágyakozunk rá. Köszönöm a tavaszt, minden tavaszomat, és benne a feltámadásom végső reményét!

Húsvétvasárnap

Alleluja! „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit”! [Zs 117,17] Mikor lenne nagyobb öröm, hogy ujjongjunk! A ma felhangzó zsoltáros minden szava örömének, ujjongás, lelkes táncot kísérő ének, mert feltámadt, mert a halálon erőt vett!

„Dobbantva sarkamon pördülök,
kurjantva ropom a táncot!
Kezem a magasban,
a világba kiáltom:
eljön feltámadásom!”

Bizonyosságot adott róla, hogy hitem Benne erő és hatalom, mert szeret, a halálon túl is szeret! Nincs vég! Minden vég, valami kezdete, minden elmúlást követ feltámadás, megújulás! Megtisztulásban a kibontakozás! Ha nem szegem a földre a fejem, hanem az égre emelem! Ahonnan megszólít az Isten: >>életed Krisztussal el van rejtve bennem!<< [Kol 3,3] Arra a tavaszra készületem az életem, mikor kibomlik, beteljesedik, mint a gesztenyefa rügye, mely oly erős, élettel telt, hirdeti az élet öröklétét, a vágyat az életre. Bennem is élni kell, és életben kell tartanom a vágyat, hogy felfakadjak, kibontakozzak az örök életre. Gyűjteni az erőt, mely minden Húsvétban ott rejtőzködik, hogy tápláljon, hogy betöltsön, hogy fokozza a reményt bennem! Élni és életet sugározni; hogy minden szenvedés megtermi gyümölcsét, csak át kell engednem magam a vágy örömének: akarok élni, hagyom, hogy betöltsön Isten éltető ereje - miközben a föld ereje elpárolog belőlem, kifogy. A táncba belefáradok, az énekbe belerekedek, de az öröm nem fogy el, az szeretetet fogan, mert a szeretve levés éltet. Megtanulni szeretni, a szeretet nyelvét, a szeretet nyelvezetét, a szeretet gondolkodásmódját, a szeretet ízét, a szeretet életmódját, cselekvését! A mai világban, amikor minden az anyagi értékrendnek van alávetve, még az érzelem, az érzék is. Ezért hangsúlyozza Szent Pál „az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel”, mert abból származik az élet!

A keresztény ember élménye, hogy Isten minden vétkemen túl szeret, sosem adja fel, sosem csalódik, de mindig magához vonz, hív, éltet, elemészti bűnömet szeretetében! A halálában megrostál, megtisztít; csak, hogy el ne vesszek! Feltámadásában nekem szegezi a kérdést: akarsz élni? Ha igen, én feltárom neked az élet titkát, előtted megyek, jöjj, kövess, az én utam a Te életed!

Elfogadom! Vezess Uram, utad legyen enyém, s én vágyaimat, életemet utadhoz igazítom! Légy erőm, és beteljesülő vágyakozásom! Ámen

Nagyszombat

Az egész élet egy nagy szerelem – amire akkor jövünk rá, mikor már elfogyott – amibe belefonódnak szerelmek - ahogy halálok és feltámadások; ahogy szenvedések és áldozatok; ahogy csalódások és vigasztalódások; ahogy könnyek és mosolyok; ahogy könyörgések és esdeklések; ahogy kudarcok és sikerek …

A fogantatás a szerelem beteljesedése. Legyen az csak egy gondolat fogantatása is, mi cselekvést, vagy életet terem. Mert a fogantatás az alkotni vágyás, mi, ha életképes, alkotássá lesz. Teremtő szándékká? Teremtéssé? Életté? Létezéssé? A vágy találkozása – mi emberi, a teremtő akarattal – mi az Isten!

A szeretet rokon a szerelemmel, de mégis más. Azt csak vágyakozza elérni az ember a szerelemben, de a szeretet nem embertől van, bár vágyakozik elérni az ember – amennyiben istenségét megélni is vágyakozik. Mert a szeretet az Isten, mire Jézus tanított meg bennünket, és mire születésünktől – keresztségünktől tudatosan törekszünk, tudva, hogy megtapasztalni képesek vagyunk, de megélni teljességében sosem. Illetve csak a halálunk után, ha az örökéletre kegyelmet kapunk! Ahol Isten teljességében részesülhetünk. Addig be kell érnünk a szerelemmel, hogy részt vehessünk Isten alkotó természetében, miközben vágyakozunk a feltámadásunkra, minek reményét szintén Jézus ültette belénk – mint ember, ki Isten teljességének része, már emberként - hogy értésünkre adja a teljességünk esélyét, mit hirdetett, és hirdet Egyházában, apostol utódai által is! Hiszem feltámadásomat, a feltámadás hitével, a szeretetteljesség reményével!

Nagypéntek

A média hírműsorai hírül adják, hogy megkezdődött a kereszténység legnagyobb ünnepe. Mégis megáll az élet a föld mindazon térségeiben, hol a Húsvét ünnep. Nem a keresztények állnak meg, a világ! Ki ünnepel? Igaz, ki nem hívő, nem ünnepel, vagy legalább is nem arról szól az ünnepe, amiről kellene, mert tiltakozik ellene, mert jobb neki nem tudomást venni arról, ami történik. Elutasítani a kegyelmet? Az ajándékot? Talán, mert méltatlanságában nem tud mit kezdeni ekkora méltósággal?

Miről is van szó a mai napon? Izajás, Krisztus előtt 700 évvel beszél valami olyan történésről, amit felismerhetünk a mai nap eseményeiben: Jézus szenvedésének történetét körvonalazza. Amiről Jánosnál is olvasunk. A megfeszített, felemelt, átszúrt, „a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta”, „a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés”, „az ő sebe által gyógyultunk meg”, „az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét.” Megkínozták, és ő alázatos volt” [Iz 53,5]. A kereszténységnek mind ez azért ad okot az ünneplésre, mert Izajás ezen jövendölését beteljesültnek tartja, és magát méltónak arra, hogy Isten akaratát magára vegye, elfogadja! Mi keresztények hisszük Isten emberért vállalt sorsát! Hogy közösségben vagyunk Istennel, aki küzd, áldozatot vállal azért, hogy az Ember megértse létezésének okát, értelmét, mely Istentől való, s nem önmagában álló és önmagáért való, minek térben és időben van csak jelentősége. Az Ember nem csak e világban dimenzionált! Hiszem!

A mai nap fájdalmával, keserűségével, áldozatával, megsemmisülésével hiszem!

Ahogy minden nap egy kicsit meghalok, az aznapra elfogadott szenvedéseimbe, fáradtságomba – különösen a mai napba. Meg akarok halni a reménytelenségbe, a bűnnek, az értelmetlen életbe, a megválaszolhatatlan kérdésekbe, a nincs többet gondolatába, mert élni és remélni akarok! Mi emberben – a testben, az anyagban véges, az a Teremtőben, az Istenben állandó, örökkön létező, amit csak a szeretet igazi értelmének megértésében tudok vágyakozni - mert nem akarok nem szeretni, és nem akarok „szeretve nélküliségben” lézengni! - Még akkor sem, ha képtelen vagyok a tökéletes, önzetlen szeretetre, melytől szenvedek. - A szeret szó értelme jelen idejű, a történés folyamata, melynek nincsen se múltja, se jövője, időtlen állandósult állapot, éppen ezért isteni fogalom, aki az állandó jelenlét, az állandó cselekvő jelen idő, sőt, aki időtlen, ezért élhetem már meg itt, és most az örökéletet!

Jézus, „ha odaadja engesztelő áldozatul életét, meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait; és az Úr tetszése az ő keze által teljesül. Lelkének gyötrelme után meglátja a világosságot” [Iz 53,10-11], mondja Izajás. És Jézus, odaadja magát! Később, maga Jézus is beszél erről, „Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza.” [Jn 13,3] „Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia”, „aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve”, vagyis, beteljesítette Izajás jövendölését értünk, amit Isten igazol, egy lehetőségem van: hinnem megváltottságomban, mi a mai napban gyökeresedik meg! S majd Húsvét hajnalán teljesedik be! Ezért ünnep számomra ez a mai nap. Hitvallásomként akarom megélni Szent Pállal: részt veszek szenvedésében, hogy részese lehessek feltámadásának is! Mert „ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár” [Iz 53,12]! Nincs értelme bocsánatnak, ha nem fogadom el, hogy az Isten az Emberért van, és az Ember nincs az Isten nélkül! 

Nagycsütörtöki gondolatok