Naszádos József
Pártatlanul, de hittel
Az aggódó öröm lassan lecsendesül,
de édes testvérét, a reményt felkelti.
Sakktáblát húznak elő,
játékra lelkesítő kedvvel.
Nem a győzelemért, és nem vitáznak.
Az élmény kell, mi a küzdelem,
mi nem vicsorog, de életet terem!
Bőséggel, áldással, vidáman,
hogy egyikük sem él már hiába!
A mosoly a lélekből felfakad,
és a bástya hiába védi a várfalat,
ha támadástól nem tartanak!
Közös játékban vesztes nem marad!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése