Kapu

Oda értem, időben,
egy nagy zöld kapun
kellett belépnem.
Idegenen állt előttem,
titkait elzárta előlem.
Én kérdeztem, szerényen,
kíváncsi érdeklődéssel:
mi van mögötted?
Hallgatott, mereven nézett,
mint aki harcra készül
ádáz ellenséggel.
Én vártam, körbe néztem,
kitől kérhetek segítséget.
Majd feleszméltem,
kezemet emeltem,
hogy az órámra nézzek,
ekkor megnyikordult,
lám milyen félszeg!
- gondoltam büszkeséggel,
mikor kinyílt, én beléptem.
Volna! A győztes esélyével.
Máris tudtam tévedésem,
mikor a félhomályból előtűnt
egy szépasszony nevetése.
Vesztesként visszaléptem,
dadogtam bocsánatkérésem,
hagytam, hogy eltűnjön
az utca sűrűjében.
A győztes, ki nem lesz
soha velem szövetséges!
Alázattal tudomásul véve,
hogy nem enyém az érdem,
lógó orral beléptem,
nem volt bátorságom
visszanéznem.