(Ne félj!
Ami elfogy, azok a cukorsüvegek,
a mosolyod az örök lehet.
Felkapja az emlékedet,
és cipeli, keresztül az éveken,
így maradnak azok Veled.
Mi nem volt, mi nem lehet,
de mert hiányzik Neked,
álom szőtte réteken,
árnyékként ott lépeget,
és meglátod, ez lesz az életed.
Te már is bölcsebb leszel,
megtanulod, hogy a szeretet,
őriz, félt féltékenyen,
de ha kell, mégis elengeded.)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése