Kibújt a tavasz az ágyam mögül

Nem hiszem el!
Míg aludtam, rémesen szuszogva,
kibújt a tavasz az ágyam mögül.
Álmomban, suttogva.
Én persze tovább álmodtam:
lilákat, kacagósan, futkosva.
Mire kibékültem az álmokkal,
hunyorogva kiléptem a balkonra,
a nap sugaraiba bele nyújtózva,
már minden orgona kipattant.
A lilák és fehérek mind kuncogtak,
illatukba belezavarodtam.
Édesanyámnak egyet-egyet
leszakítottam, és mondtam:
áldalak téged minden virágillatban!